A Magyar Nemzeti Balett

Magyarországon a balettművészet több mint kétszáz éves múlttal rendelkezik. Már a XVIII. században rendszeresen tartottak balettelőadásokat a főúri kastélyok színházaiban. A XIX. században társulatok alakultak, amelyek országszerte és külföldön is felléptek, majd nemsokára állandó otthonra találtak a Nemzeti Játékszín és a Pesti Magyar Színház színpadain.
Az igazi fordulat 1884-ben következett be. Ekkor nyílt meg a budapesti Operaház, amely a magyar balettművészet központja lett. Bár Magyarországon napjainkban már több kiváló balettegyüttes működik, a Magyar Állami Operaház balettegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett jelenleg is az ország első számú együttese, és - nem túlzás állítani - az európai balettművészet egyik fellegvára.
Az 1884-ben működő operaházi balettegyüttes nem sokban hasonlított a maihoz. A balettkar hatvan főből állt: harminc kartáncosnőből és harminc rendszeresen szereplő balettnövendékből. Élükön két olasz és négy magyar szólista állt. Az eddig felsoroltak kivétel nélkül nők - a megnyíló Operaháznak egyetlen egy, Milánóból szerződtetett férfitáncosa volt.
A budapesti balettművészet fejlődésének kezdeti évtizedeit három lényeges tényező határozta meg. A tánctechnikára és a képzésre az olasz iskola volt kiemelkedő hatással, a színpadi ízlés alakulásában a közeli Bécs volt a minta, és mindemellett - a kezdetektől fogva - erős igény jelentkezett a magyar nemzeti táncművészet kialakítására.

A magyar nemzeti balettművészet kialakulása hosszú időszak eredménye volt, és kellett hozzá a kiemelkedő tehetségű alkotóművész: Harangozó Gyula. Az Operaházban 1936-ban mutatták be a Csárdajelenetet, Harangozó első színpadi művét, amely mérföldkő a magyar balettművészet történetében. Munkásságával Harangozó Gyula lett a magyar nemzeti balettművészet megalapítója. Számtalan egyfelvonásos és egész estés balettet koreografált, amelyekben a magyar néptánc elemeit sikeresen ötvözte a klasszikus balettal, kiváló dramaturgiai érzékével élvezetes színházi produkciókat hozott létre, és bebizonyította, hogy a színpadi tánc eszköze alkalmas a különböző figurák, karakterek ábrázolására. Kiemelkedő műveit a Magyar Nemzeti Balett társulata ma is sikerrel játssza. A repertoár állandó darabja a Coppélia, a Furfangos diákok, a Seherezádé, a Térzene és a Bartók Béla zenéjére koreografált, A csodálatos mandarin című egyfelvonásos. Ez utóbbi mű Európa számos, jelentős balettszínpadán öregbítette a magyar balettművészet hírnevét.

A magyar hagyományok mellett az 1950-es évektől erőteljesen jelentkezett az orosz iskola hatása. A nyilvánvalóan politikai okok miatt kialakuló közeledés a balettművészet szempontjából csak haszonnal járt. A balettegyüttes műsorán megjelentek az orosz klasszikus balettok, a képzési rendszert orosz minta alapján alakították ki, és ennek következményeként sokasodtak a színpadon a technikailag kiválóan képzett és elmélyült művészi alakításra képes balettművészek. A Magyar Nemzeti Balett arculatát a mai napig négy jelentős tényező határozza meg: a Harangozó Gyula nevével fémjelezett nemzeti hagyományok, a klasszikus orosz iskola hatása, a Harangozó utáni magyar koreográfusok munkássága és a kortárs, modern európai és amerikai áramlatok megjelenése.

A Harangozó Gyula utáni magyar koreográfusok kiemelkedő alakja Seregi László. Seregi - jelképesen - 1968-ban vette át a stafétabotot Harangozótól. Ebben az évben mutatta be az Operaház - hatalmas sikerrel - Spartacus című balettjét. Seregi műveiben megfigyelhető a mai magyar balettművészet valamennyi jellemzője. Ő is merít a néptáncból, formanyelvének alapja a klasszikus balett, de hatnak rá a kortárs stílusok is, és jó ismerője az orosz iskolának. Egyedivé a társművészetek iránti különleges fogékonysága emeli. Koreográfiáit a kiváló dramaturgia, a muzikalitás, a képzőművészeti ízlés, a stiláris sokszínűség, a teatralitás és a finom humor jellemzi. Szerte a világon, Chilétől Németországig, Ausztráliától Honkongig, Kanadától Finnországig bemutatták és játsszák darabjait. Legjelentősebb művei: a Spartacus, a Sylvia, a Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom, A makrancos Kata és egy kitűnő egyfelvonásos, a Változatok egy gyermekdalra. A magyar és orosz hagyományok ápolása mellett az 1970-es években a Magyar Nemzeti Balett határozottan nyitott a modern amerikai és európai stílusok felé: a következő évtizedekben repertoárra kerültek Balanchine, Béjart, Ahston, van Manen, Ailey, Kylián és North kiemelkedő alkotásai.

1996-tól 2005 augusztusáig az együttest ifj. Harangozó Gyula igazgatta, aki - elődeihez hasonlóan - feladatának érezte az egyedülállóan sokszínű repertoár ápolását és továbbfejlesztését. Ennek érdekében olyan kiváló koreográfusokat hozott Budapestre, mint a francia Myriam Naisy, az amerikai Judith Jamison, az olasz Renato Zanella, az amerikai-ír William Forsythe, a holland Hans van Manen és a cseh Jiři Kylián. A külföldiek mellett magyar koreográfusok is lehetőséget kaptak, gondoljunk csak Pártay Lilla legismertebb nagybalettjeire (Anna Karenina, Wolfgang AMADEUS Mozart), Keveházi Gábor nagy sikerű Zorbájára vagy Egerházi Attila egyfelvonásosaira.
Az elmúlt években két egész estés neoklasszikus balett is hatalmas sikert aratott az Operában: bemutattuk John Cranko Anyeginjét és Sir Kenneth MacMillan Mayerlingjét. Ez utóbbit 1976-os premierje óta kizárólag a londoni Royal Ballet és a Svéd Királyi Balett adta elő - így joggal lehetünk büszkék arra, hogy a számos kiváló európai balett együttes közül, melyek a játszási jogokra pályáztak, egyedül a Magyar Nemzeti Balett szerezte meg eddig a kitüntető engedélyt.

Mindezek mellett az együttes olyan igazi klasszikus nagybaletteket is műsoron tart, mint a A diótörő, a Giselle, a Don Quijote, A hattyúk tava, a Csipkerózsika.

2004-ben a budapesti Erkel Ferenc színházban zajlott le ifj. Harangozó Gyula balett-musicaljének, a Hófehérke és a hét törpének a világpremierje. A darab kiváló koreográfiája, megkapó és fülbemászó zenéje valamint a gazdag, látványos, korszerű technikájú díszlet egész családokat vonz: a nagymamától az unokáig mindenki élvezi.

2005. augusztus 1-jétől a Magyar Nemzeti Balett igazgatója minden korok legkimagaslóbb magyar balett művészeinek egyike, Keveházi Gábor Kossuth-díjas Kiváló Művész, számos nemzetközi díj nyertese, a Pécsi Balett korábbi igazgatója.