A Rock & Roll - zenéjét és ritmusát tekintve - nemcsak a legviharosabb táncok egyike, de egy egész irányzat születése is neki köszönhető. A tánc önállósíthatta magát végül azok számára is, akik azt korábban vadul elutasították.

Wolfgang Steuer müncheni tánctanár - aki az Általános Német Tánctanár Szövetség alelnöke, valamint az első szaktanárok egyike - gondoskodott arról, hogy a professzionális táncosok és az első Rock & Roll amatőrök által közösen kidolgozott új figurák, illetve a tánc alap- és akrobatikaformáinak korlátozásai mielőbb közkinccsé váljanak.

A Rock & Roll első virágkora az 1954 és 1958 közötti évekre datálódik, habár ekkor még alig különböztethető meg az akkori rhythm & bluestól, melynek oka az, hogy a tánc három nagy zenei irányzatból fejlődött ki:
- a jazzből, ami a tipikus Shuffle-ritmust hozta
- a country & western stílusból, amit csaknem kizárólag fehérek játszottak
- a rhythm & bluesból, Amerika déli államainak afroamerikaiak által játszott zenéjéből.
A fajok elkülönítése sokáig megakadályozta e különböző stílusirányzatok kölcsönhatását - legalábbis hivatalosan.

A rhythm & blues a 40-es és 50-es években a "fekete" szórakoztató zene szinte minden kifejezésformájának gyűjtőmedencéje volt, miközben a 40-es évek swing- és jazzelemeit is magába olvasztotta; kiváltképpen a boogie-woogie-éit, amely egy jazzel rokon blues piano stílus. Eltekintve attól, hogy a rhythm & blues esetében a feketék tánczenéjéről van szó, a fehérek számára főleg a használt szexuális metaforák voltak elfogadhatatlanok. Kampányt indítottak azon disk jockeyk ellen, akik hasonló zenéket szolgáltattak, ám ennek következtében a fiatalok körében egyre nőtt az érdeklődés a "tiltott" zene iránt.

A rhythm & blues letisztult formájában került kapcsolatba a fehérek country & westernjével, ami aztán Rock & Roll-ként vált ismertté. Ezt a zenét egyre több "fekete" rádió játszotta, sőt a "fehér" adók is egyre szívesebben sugároztak ilyenfajta számokat. A fehér zenészekre is nagy hatással volt a Rock & Roll ritmus, s ez beindította a zenei ipart. Chuck Berrytől a Maybellene volt az első olyan szám, amely fekete zenésztől származott, s cover-verzió nélkül is megtalálta az utat a slágerlistára.
1954-ben jelent meg az amerikai piacon a Chords nevű fekete csoport lemeze, az Sh-Boom. Néhány zenetörténész ezt tekinti az első Rock & Roll slágernek, amely mély felháborodást váltott ki az idősebb generációból. Ez a kritika és a fiatalok belőle eredő tiltakozása egy új lendület kezdetét jelentette. A rhythm & blues "kiélezett" formája, a Rock & Roll, a felnőttek világa elleni tiltakozásként fejlődött ki, melyhez inkább Perry Como vagy Frank Sinatra szórakoztató zenéje állt közelebb.

Abban, hogy a Rock & Roll nagy áttörést hozott, szerepe volt Alan Freednek is, aki magát a rock atyjának nevezte. Rádióműsorai zárásaként énekelt, pl. azt a részt, hogy "Rock, rock, rock everybody - Roll, roll, roll everybody". Ez a szóösszetétel Freed találmánya volt, és segített a Rock & Roll-t új alapokra helyezni. Az 50-es évek végén Alan Freed a Rock & Roll elleni kampány áldozata lett. Amikor az egyik általa szervezett rendezvény töréshez vezetett, Rock & Rollal való felbujtással vádolták meg, s nem sokkal később belekeveredett egy megvesztegetési botrányba is. 1964-ben egy jelentősebb adócsalás miatt ismét bíróság elé állították. Freed megtört emberként halt meg 1965-ben.

A zeneipar már az 50-es években rájött arra, hogy a Rock & Rollban mekkora üzlet rejlik. A népszerűsítés érdekében külön filmet is készítettek a Rock & Rollról. Ebben az időben születtek a következő filmek: "Rock around the clock", "Rock, rock, rock" és "Don't knock the rock", melyekben még Alan Freed is játszott. E filmek a zenéből és a táncból éltek. A foxtrottal vagy a walzerral összehasonlítva forradalmi volt az új táncstílus akrobatikája.

Világi és egyházi intézmények próbálták meg tiltással megtörni az ifjúság Rock & Roll iránti érdeklődését. 1954. április 12., a "Rock around the clock" c. szám stúdiófelvételének napja a rock születésnapjának tekinthető. A Bill Haley-ről szóló hasonló című filmmel, annak zenéjével és a filmben mutatott tánccal a Rock & Roll végre hivatalosan is megszületett. A "Rock around the clock" lett az első, valóban nemzetközi formátumú Rock & Roll sláger. A Rock & Roll legfontosabb alapító zenészeinek számít Chuck Berry, Fats Domino, Buddy Holly, Little Richard és Bill Haley; azonban igazán egyik sem tudta átvenni a fiatalok bálványának szerepét. S ekkor eljött Elvis Presley ideje. Elvis, a fekete hangú fehér énekes, az ifjú szívek csábítója polgárpukkasztó, izgató csípőmozdulataival és utánozhatatlan énekével célba talált. A zene fejlődése érdekében ugyan édeskeveset tett, de mint előadó, énekes és egész generációk bálványa mégis utolérhetetlen maradt. A Rock & Roll másik nagy slágere lett az "At the Hop" című, amelyet Danny & The Juniors szerzett. Ez a szám 7 héten keresztül vezette a slágerlistákat.

A Rock & Roll függetlenül attól, hogy régi vagy új zenére szól, ma is - mint hajdanán - lelkesíti az ifjúságot, és az 50-es évek Rock & Roll-generációját is újra lázba hozza. A zene és a tánc is megtalálta helyét. A tánc társaságképes lett. Alig

találni olyan tánciskolát, amely nem indít Rock & Roll kurzust. A szabadidős szórakozás mellett a tánc teljesítménysporttá is fejlődött, melyben ma már helyi, nemzeti és nemzetközi bajnokságokat is rendeznek. A Rock & Roll versenyek ténylegesen a 70-es években kezdődtek. Az akrobatika, kápráztatás és temperamentum mellett sportos jelleget is tükrözött, s ez megfelelt az ifjúkori dinamikának. A svájci René Sagarra hozta át Németországba a 70-es évek elején a Rock & Rollt a rá jellemző ugrálós lépéssel. A németországi Rock & Roll Szövetség a világ egyik legnagyobb Rock & Roll szövetsége. Nemzeti és nemzetközi vonatkozásban 1985 óta táncolnak együtt amatőrök és profik a legmagasabb szinten a 4 osztályban. A legalsó osztály a D, azután jön a C, B, A. Az A osztályban az akrobatikus figuráknak szinte semmi korlátjuk nincs. Rendeznek még Rock & Roll formációs versenyeket tanuló és ifjúsági kategóriában is. Az alaplépés a zene ritmikus interpretációja. A Rock & Roll táncnál különféle alaptechnikáról van szó: a 4-es, 6-os, 8-as vagy 9-es alaplépésről. A leggyakoribb alaplépés a 6-os, a 9-es pedig a legsportosabb és legnehezebb formája a táncnak, amely rendkívül sok erőt és jó kondíciót követel, mivel itt ugrólépésről van szó. A 8-as alaplépést már ismerjük, a latin táncok ötödik táncaként, és ez a Jive. A Rock & Roll jellemzője a gyors, lendületes zene. A tánciskolák egyik legkedveltebb tánca. Ma az akrobatikus Rock & Roll külön réteget képez a divattánc versenyeken. A versenyzők az elő- és középdöntőben saját zenére táncolhatnak, míg a döntőben már a helyszínen kapják a zenét, amire a kürt bemutatják. Egy-egy ilyen Rock & Roll verseny óriási sikert arat a közönség köreiben. Mint ahogy a versenytánc egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező városa Szombathely (Savaria), úgy a divattáncversenyek egyik fő színhelye Dunaújváros. Évről-évre rengeteg nézőt vonzanak a versenyek e városokba, akiknek többsége felejthetetlen élménnyel tér haza. Zenei üteme: 4/4-es Tempó: tudásszint szerint váltakozhat - kezdő szinten ajánlatos lassabb zenét választani, igazán a 40 ütem/perc lenne az ideális - versenyeken 48 ütem/perc